Intro 1. - Pár szó rólam
Sziasztok!
Az én nevem Józsi, 28 éves informatikus srác vagyok. Nagyjából egy hónapja ketogén étrendet követek. Ebben a blogban fogom nyomon követni hétről hétre a ketogén életmóddal kapcsolatos tapasztalataimat. Az a terv, hogy hetente nagyjából egy, legfeljebb két posztban bemutassam ennek a különleges, mégis tök természetes étrendnek a rám gyakorolt hatását. Az internet tele van mindenféle ketózissal kapcsolatos cikkel, okossággal, ezért nem célom kézikönyvet írni. Ha valaki az írásaim nyomán esetleg úgy döntene, hogy belevág ebbe a csodálatos utazásba, akkor nyomatékosan kérem, hogy olvassa el az általam megadott forrásokat, hogy mindennel képbe kerüljön. És természetesen felelősséget csak magamért vállalok. :)
Na de mégis, akkor mi várható itt? A terv az, hogy nagyjából egy, másfél hónap csúszással leírom a tapasztalataimat, illetve, hogy én mit és hogyan csináltam. Lesznek elméleti okosságok, edzés tippek, receptek, meg mindenféle jóság. És természetesen minden rosszat is meg fogok írni, hogy minél teljesebb legyen a kép. Miért a csúszás? Azért van rá szükség, hogy én magam is kontextusba tudjam helyezni a velem történteket. Ha nem így tennék, akkor jó eséllyel csak egy napló lenne az egész dologból, de határozottan nem ez a célom. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. Amit már most tudok, egyenesen fogok fogalmazni, és igen, időnként káromkodok is, ez hozzám tartozik, egy csomagban vagyunk. Cserébe viszont az önkritikát tudom adni, amit folyamatosan gyakorolni fogok. Aki nem bírja majd nem olvas.
Rólam pár dologt érdemes csak tudni, ami a blog szempontjából talán érdekesebb lehet. Világ életemben, legalábbis a meghatározó időszakban, kövérnek emlékszem magamra. Már az általános suli elejéről is ilyesmi emlékeim vannak magamról. Mint a kövér ember általában (igen, következetesen a kövér szót fogom használni, nálam nincs píszískedés ;)) mindig is le akartam fogyni, és eleinte valóban próbálkoztam is. Ezek a próbálkozások úgy nagyjából a középsulira ki is fújtak, lényegében sikertelenségük miatt. De ezekről majd a következő posztban. Ráadásul ekkor amúgy is sok minden változott és nagyjából pont nem érdekelt, hogy nagydarab vagyok. Beleestem ebbe a jó vagy úgy ahogy vagy, nem kell változtatnod nihilbe, és jól benne is maradtam. Szóval eltelt a középsuli, jött az egyetem, ahol elkövettem kövérségem eddigi legnagyobb hibáját. A kollégiumban egy Jani nevű testépítő srác szobatársa lettem, aki, emlékszem, megpróbált nekem segíteni, ott volt a kezében a boldogulásom kulcs. Ő már akkor tudott mindent, úgy 2007 táján. De persze a hatalmas önelégültségemben elhajtottam a francba, hogy aztán 7 évvel később kelljen az egész sztorit saját erőmből felfedeznem.
Erről a píszí dologról egy pár szót, még mielőtt bárki félreértené a dolgot. Nem foglalkozok a politikával (legalábbis ezen a fórumon biztosan nem), de nem vagyok hajlandó ebbe a ne "bántsuk a kövért, mert vannak érzései" dologba belemenni. Pontosan tudom, hogy nálam mit eredményezett, egészségtelen. Az egyénre és a társadalomra nézve is. Csak végig kell menni egy forgalmasabb bevásárló központban, és csodálkozni, hogy hogyan néznek ki az emberek. Konkrétan az emberek nagy része nagyon durván elhízott, azaz kövér. Ez az eredménye annak a fene nagy elfogadásnak, ami manapság divat lett. Negatív testképzavar, az ember elhiszi, hogy kövének lenni normális. Teljes agyrém. És ennek a szarnak a része voltam én is. Szóval ha valaki úgy érezné, hogy bántó amit írok, akkor nézzen tükörbe gondolja végig, hogy vajon miért is szurkálja őt ez a szó. Természetesen az a dolog azokra nem vonatkozik, akik rendesen táplálkoznak, sportolnak és ennek ellenére valami nagyon komoly hormonális betegség miatt nem tudnak megszabadulni a feleslegtől. De ők a 0,1%, ez blog sem nekik szól.
Aztán eljött 2014 ősze, amikor is, 27 évesen, 178 centiméterrel és ~130 kilóval kitaláltam, hogy majd én vitorlázó repülni fogok. És baszki, nem fértem bele a repülőbe, csak hatalmas küzdelmek árán. Ráadásul akkora helyet foglaltam, hogy a botkormány folyton a tökömet ütögette. Na ott valami elszakadt bennem. Ezzel párhuzamosan játszódott, hogy a nagy húgom akkoriban egy jelentősebb mennyiségű zsírtól szabadult meg, gondoltam, ha ő meg tudja csinálni akkor én miért ne? És innen indul a diétám, életmódváltásom története. Nem fogom részletesen ismertetni az egészet, ez a blog nem erről szól. De a következő posztban leírom, hogy hogyan ment le az első 30 kiló, hogy aztán belekezdjek a ketogén diétába. A többi poszt már erről fog szólni.
Bízom benne, hogy velem tartotok!
Józsi
