Mint ígértem, a blog arról fog szólni, hogy én miképpen éltem meg a ketogén diétára való átállást, mit hogyan csináltam, ma mit csinálnék másképp. Az előzőhöz hasonló összefoglaló posztok nem nagyon lesznek most egy darabig. Lesznek viszont hatásvadász, mindenféle fogyással, diétával, és ennek az egésznek a lélektanával foglalkozó posztok. Főként, hogy én hogyan éltem meg egy két tipikus diétázós élethelyzetet. Ezek lesznek mostantól csütörtökön. Ma azonban hétfő van, márpedig hétfőnként mindig egy hetet fogunk haladni a történetben, és az arra a hétre jellemző történéseket fogom összefoglalni. Lássunk is hozzá!

Tanulni, tanulni és tanulni!

Szóval mint már korábban is írtam rengeteg cikket elolvastam a ketogén diétával kapcsolatban, rengeteg videót megnéztem és elég nagy mennyiségű személyes beszámolót is elolvastam. A korábbi diétás tapasztalataimból már világosan láttam, hogy ezt a dolgot nem érdemes máshogy csinálni, csak úgy, ha teljesen elmélyedek a dologban. Magam számára egy logikus rendszert akartam kialakítani, hogy kellő mélységben megértsem a diétát, hogy mérlegelni tudjam az esetleges kockázatokat és felkészült legyek, bármi történjék, tudjam, mit kell csinálnom. Ugyan nem látom át olyan mélyen az egész történetet, mint Arany Sakál kollega (ez a előző poszt alatti hozzászólásaiból világosan kiderül), de ahhoz, hogy szignifikáns fejlődést érjek el, és ne kapkodjak, elegendő lett a tudásom. Az összegyűjtött információknak hála, részletes tervvel vágtam bele az első három hétbe.

Okoskodás

A felkészülési időszakban már megfogalmazódott bennem, hogy az első héten rávezetést fogok tartani. Ez konkrétan azt jelenti, hogy még nem célzom meg a teljes ketózist, viszont igyekszem minél közelebb kerülni hozzá. Mivel alapvetően szellemi munkát végzek, nagyon fontosnak éreztem, hogy amennyire lehet elkerüljem a kezdő ketogénezők rettegett mumusát, az agyködöt. Ez az állapot a ketózis megszokása alatt jelentkezhet, egyfajta adaptációs folyamat része, amikor az agyunk megtanul ketonokat fogyasztani mint energia forrást. Ebben az időszakban sokan sokféle tünetet produkálnak de ami közös pont, az a levertség, szétszórtság, lassú gondolkodás. Ez nekem nem biznisz, ezt el kell kerülni.

Úgy okoskodtam, hogyha a szervezetnek nem egyszerre kell megküzdenie minden nehézséggel, talán könnyebb lesz az adaptáció. Valamelyest be is jött a számításom, bár azért így sem kerültem el teljesen. Ami az általam átnézett magyar cikkekből kimaradt, a ShopBuilder-es cikkből is, az az, hogy a "brain fog" elkerülésében kiemelt szerepe van az elektrolit háztartásnak. Ketogén diéta alatt konkrétan a nátrium, kálium és magnézium folyamatosan ürülnek a szervezetből ezért sokkal komolyabb utánpótlásra van szükség mint normál helyzetben. Arról nem is beszélve, hogy a jó minőségű, nagy koncentrátumú, természetes kálium források (pl. banán) nem férnek bele az étrendbe, fruktóz tartalmuk okán. Ezért beszereztem kálium tartalmú étrend kiegészítőt, illetve magnézium tablettát. Vettem továbbá Ketophan vizelettesztet, ami a vizelettel ürülő ketonok jelenlétét mutatja. Ha színeződik, örülünk.

Első öt nap

Az első öt napon lecsökkentettem a napi összes bevitt szénhidrátomat 100 g környékére, és alaposan levettem a bevitt kalóriát, természetesen magas fehérje mellett, kevés zsír hozzáadásával. A kalóriák kb 1800-2000 között alakultak. A szénhidrát fogyasztást úgy csoportosítottam, hogy reggel toltam egy kevés zabot az arcomba ébredés után, majd délben lenyomtam 100 g basmati rizst, és ennyi. Este már csak brokkolis csirke, meg félzsíros túró ment, némi natúr joghurttal. Ezt nem először csináltam, tudtam mire számítsak. Úgy számoltam, hogy szombatra 2,5 -3 kilóval könnyebb leszek, mert amennyire lehet leürítem a glikogén raktárakat. Mellette arra a hétre három kondi edzésem volt, hétfőn kedden egy elosztott két napos edzés, nagyjából minden izomcsoportot megmozgatva. Itt vigyáztam, hogy ne égessem be az izmokat. Az a pénteki edzésem volt, itt egy köredzést mutattam be, majbefosokúgyfáj jellegű izombeégetésekkel végére, totál üresnek éreztem magam. Ezt az edzést már nem követte szénhidrát fogyasztás. A súlyzós edzések mellett 5 aerob edzés is volt az öt nap alatt.

Szombat

A mérleg szombat reggel 3,5 kiló mínuszt mutatott, PF*, állapítottam meg magamban lelkesen. Szombaton már nem ettem semmi szénhidrátot gyakorlatilag itt már full ketogénban nyomtam, összességében 30 g alatt maradtam. (És azóta gyakorlatilag folyamatosan. :) )  A 3,5 kg minuszról annyit megjegyeznék, hogy ez az amit én kb két órányi evéssel vissza tudok szedni, ha edzettem előtte. Ezt nem is érdemes beleszámolni a fogyásba, ez csak víz és glükóz. Odabasztam neki, és felnyomtam a kalóriákat 2400-ra, nehogy éhes maradjak, itt most nem a fogyás volt a cél, meg a zsírégetés, hanem konkrétan a ketoadaptáció minél könnyebb elérése. Ez volt ördögi tervem második felvonása, ugyanis a szervezet az előző öt nap után brutális kalória megvonás (nekem magas szénhidráton az 1800 brutálisnak számít) után szinte fellélegzett, hogy van kaja bőséggel. Nyomattam a fincsi vajas-tejszínes kávét, meg vergődtem a majonézes tarjával. Említettem már, hogy nem szeretem a disznót? Bár egyébként az akkor pont jól esett, ha ennek valaki tudja a lélektani okát, majd legyen kedves világosítson fel. Illetve a disznóról még annyit, hogy a bacon-t azt viszont imádom, pedig az is röfög gyárilag. Minden esetre az elején még abban tévképzetben éltem, hogy az általam nagyon kedvelt csirkemell nem jó ide, mert nem elég zsíros, itt meg az kell. Aztán már most rájöttem, ha ördögi fondorlattól vezérelve a csirkét több kókuszzsírral, vagy esetleg tejszínnel sütöm, pont ugyan olyan jó lesz az összetétele, csak mondjuk finom is lesz. Na de vissza a szombathoz, estére már sikerült egy halvány rózsaszínt hugyoznom a tesztcsíkra, szuper, ketózisban vagyok, örülünk Vincent. 

Vasárnap

Vasárnap annyi történt mindösszesen, hogy továbbra is tartottam a szombati kaját, illetve elmentem egy gyalogtúrára, 3,5 óra volt kb, meg 10,5 km. Amiért ez érdekes, az az, hogy itt még nem bíztam a ketózisban, ezért biztos ami tuti elvittem magamal 2 giant bar-t is, nehogy összeessek a hegyen. Úgy két óra folyamatos menet után éreztem meg először a ketózis erejét. Konkrétan máskor ennyi idő után már kajálni kellett valamit, mert éreztem hogy éhes vagyok, most meg annyi volt, hogy egyre csak erősebbnek éreztem magam. Nem voltam éhes basszameg, pedig máskor bármikor az lettem volna. Ez ebben a formában akkor sokkolt, mikor rádöbbentem. 

Verdikt

Összességében a ketózis első két napja nem volt nagy megrázkódtatás, szépen tudtam tartani a az előre összeállított étrendet (igen azóta is, mindig legalább egy nappal előre már tudom, hogy mikor mit fogok enni). Éhes nem voltam egyáltalán, kicsit talán még nehézkes is volt megenni annyi kaját. De azért csak lement valahogy. :) Attól mondjuk nagyon leültem, hogy másfél év után újra ettem majonézt, amit nagyon szeretek. Jól esett, na. :D Az energiaszintemben nem tapasztaltam igazából semmi változást, minden olyan volt mint máskor. Alapvetően boldog voltam és motivált attól, hogy megvan a ketózis, eddig nem is volt nehéz. Na de a második hét azért odabaszott... 

*PF = pont fasza, a'la Cobranco